Az  EFOTT-ra a jó szokásokhoz mérten, ismét sötétedés után érkeztünk, így a sátrat megint napfény hiányában kellett megpróbálni, talponállásra bírni. No de hogy is ment mind ez. Félnapos utazás után leizzadva, dög fáradtan sátrat építeni olyan mint amikor egy hajnalig tartó buli után az ember MSc-felvételire megy. Meglehet csinálni, de túl sok jó nem sül ki belőle. Persze csak akkor ha ezt nem nyárfalók teszik. Lacával ketten bevállaltuk a "férfimunkát" és kezdetnek kiterítettük a sátor külső burkát. Persze mivel az összepakolás során kicsit sürgetve voltunk, így kapásból fordítva terítettük le a sátrat , mint ami az eredeti elképzelésben szerepelt., De semmi gond, megoldjuk. Jött a szokásos merevítő összeállítás. Na már most van egy kék és van egy piros. Sötétben minden tehén fekete, ugyan ilyen elven a kék és piros jelzés is legjobb szándékkal is csak sötét és fekete árnynak láttuk a szövet csíkot. Majd jött a legérdekesebb dolog a rúd behelyezése az ennek előkészített nyílásba :D Nos.. Lyukérzékkel nincs gond , betaláltunk elsőre! Ez után egy kis feszítést alkalmazva merevvé tettük a sátrat, így következhetett a cölöpök földbe való beillesztése. első cölöp , nyomás, bent van , második cölöp, nyomás bent van, harmadik cölöp, nyomás, nyomás, taposás, cölöp elhajlik :S Lehet nem az út mellé egy Toi-Toi WC közvetlen közelébe a legkedvezőbbek a feltételek, egy sátor szakszerű felállításához, de ... szegény ember kézzel nőz, szóval ez jutott. Büszkén jelentjük, hogy a sátor, még áll !, sőt kezdi néha az élet jelét is adni, ugyanis megtanult izzadni a sátor kívül belül, és belsején rajtunk kívül különös és bizar kolóniák élet nyomának jeleit is megtaláljuk olykor-olykor.

Röviden ennyi! M.Cs.